A COVID-19 hatása a mentális egészségre: Interjú a szakértővel

Jelenleg világszerte emberek milliói küzdenek azért, hogy megértsék a koronavírus messzemenő következményeit, és reagáljanak rájuk. Az egyén számára a kihívást az elszigetelődés, a szociális távolságtartás és a már meglévő tünetek (ha vannak) kezelése jelenti, miközben napról napra újfajta életvitelhez kell alkalmazkodni.

Sajnos a személyes szokásaink újragondolásának szükségessége, amelyet a megfertőződés (vagy a továbbadás) kockázatának csökkentése érdekében kell tennünk, hatással lehet a mentális egészségünkre is.

Felkerestük Dr. Frank Snoek-et, az Amsterdam University Medical Center orvospszichológia professzorát és pszichológia tanszékének vezetőjét, hogy fényt derítsünk néhány dologra, és hogy útmutatást kapjunk. Amellett, hogy Dr. Snoek a cukorbetegség pszichológiájának szakértője, érdeklődése középpontjában a krónikus betegségek önkezelésére alkalmazott elektronikus egészségügyi eszközök állnak.

A cikk csupán a betegséggel kapcsolatos tudatosságra hívja fel a figyelmet, és nem tekinthető orvosi tanácsnak. Ha a COVID-19 tüneteit tapasztalja, vagy kérdései, kétségei vagy aggályai vannak, forduljon orvosához, és mindig kövesse a helyi hatóságok tanácsait.

Olyan helyzetekben, mint amilyennel most is szembesülünk, különböző reakciókkal és megküzdési stratégiákkal találkozhatunk. A legtöbben, ha nem mindannyian, érzünk bizonyos fokú bizonytalanságot, és aggódunk a saját magunk és mások egészsége miatt. Ez segít abban, hogy felismerjük a helyzet súlyosságát, és betartsuk a szociális távolságtartásra és a kézmosásra vonatkozó ajánlásokat. Személyiségünk és mentális sebezhetőségünk mértéke, azaz a „reziliencia” nagyban meghatározza, hogy hogyan birkózunk meg a koronavírus okozta stresszel. Vannak, akik fizikailag, mentálisan és gazdaságilag is jobban érintettek. Az emberek kisebb része túlságosan is szorong, és olyan mértékű félelemben él, amely súlyosan korlátozza mindennapi tevékenységüket. Néhányan pedig kevésbé értik a helyzet valóságát, és felelőtlen viselkedésükkel mások életét is kockára teszik.

Úgy vélem, hogy a cukorbetegekre kimondottan hatással lehet. Ők egy kifejezetten sebezhető csoport ebben az esetben, ami azt jelenti, hogy egy esetleges megfertőződés esetén nagy a kockázata a súlyos betegség kialakulásának Ezt még ha nem is lehet általánosítani, de mindenképp egy extra teher a mindannyiunk által tapasztalt aggodalmakon felül. Megbélyegzéshez és szükségtelen társadalmi elszigeteltséghez is vezethet. Emellett a lezárások miatt a cukorbetegeknek érthető aggodalmaik lehetnek a gyógyszereik elérhetőségével kapcsolatosan. 

Először is, fontos tudomásul venni, hogy félelmeink és aggodalmaink igazából normális reakciók egy abnormális helyzetre. Az ember így reagál a veszélyre és az elszigetelődésre. Mondjuk ki és osszuk meg érzéseinket szeretteinkkel. Másodszor, a bizonytalanság, a korlátozott társadalmi érintkezés és az otthoni elszigeteltség esetén segíthet, ha ragaszkodik mindahhoz, amit ismer, és a lehető legjobban követi a napi rutinját. Ez olyasvalami, ami rendszerességet biztosít, és amelyet irányítani tud. Harmadszor, határt kell szabnunk a vészjósló híreknek – és néha téves információknak – való folyamatos kitettségünknek, ami a COVID-19 terjedésével, a halálesetek számával stb. kapcsolatos. Az ilyen információk túlzott éberségi állapothoz és stresszhez vezethetnek. Ha naponta csak 2-3 alkalommal tájékozódik a hírekről, azzal mentális „teret” szabadíthat fel, amelyet pozitív dolgokkal tölthet meg, olyanokkal, amelyek felett az Öné az irányítás.

A közösségi média és a telefon természetesen sokat segítenek. Szerencsések vagyunk, hogy van lehetőségünk kapcsolatban maradni, és virtuálisan is támogatni egymást, miközben valójában távol vagyunk egymástól. A szeretteinkkel való kapcsolattartás és az egyedül élők támogatása igazán örömteli lehet, hiszen ezek mind javítják általános közérzetünket és ellenállóképességünket is.