Bárcsak akkor tudtam volna azt, amit most tudok

Marta 2-es típusú cukorbeteg. 48 éves korában szívrohama volt, ami teljesen megváltoztatta életét magas vérnyomással élő cukorbetegként. Ebben az interjúban tapasztalatairól vall, és elmagyarázza, hogy mit tett az egyensúly és a boldogság visszanyerése érdekében, amit az orvosával való jó kapcsolatnak is köszönhet.

Marta: Örömmel. Marta vagyok, 57 éves. Prágában élek a férjemmel és két tizenéves lányommal. Egy kis üzletem van, ahol mindenféle szabás-varrással foglalkozom. 2-es típusú cukorbeteg vagyok. Ha jól gondolom, erről fogunk most beszélni.

Fiatalkoromban egyáltalán nem voltak egészségügyi problémáim, az első terhességem azonban elég nagy csorbát ejtett az egészségemen. Nagyon rosszul éreztem magam, és a vizsgálatok szerint túl magas volt a vércukorszintem. Terhességi cukorbetegséget diagnosztizáltak nálam, ami a cukorbetegség egyik fajtája, és terhesség alatt fordulhat elő. Kezdetben félévente jártam diabetológushoz. Kaptam kezelést magas vérnyomásra és koleszterinre, és hosszú ideig úgy tűnt, jobban vagyok.

Azt mondanám, a stressz. Ha a vércukorszint általánosságban magas, a stressz nagyon rossz hatással lehet. Nálam a stresszt a munkahelyemről való elbocsátásom váltotta ki. Varrónőként dolgoztam, és akkor már a második lányom is megszületett. Utólag úgy gondolom, hogy a két lányomról való gondoskodás jelentette kihívások mellé a munkanélküliség – majd a saját vállalkozásom beindítása – valószínűleg túl sok volt nekem. Ekkor diagnosztizálták a 2-es típusú cukorbetegségemet.

12 évvel ezelőtt állapították meg nálam a 2-es típusú cukorbetegséget. Eljártam egy szakorvoshoz, aki tablettákat írt fel és étrendet javasolt. Arra összpontosítottam, hogy éljem az életemet, és nem változtattam jelentősen az életvitelemen. Tudtam, hogy a cukorbetegség problémákat tud okozni a szemben és a lábban, de fogalmam sem volt arról, hogy szívroham és sztrók is lehet belőle. Az orvosom erről nem beszélt. Ezt utólag nagyon sajnálom. Úgy is mondhatjuk, hogy a nehezebb úton kellett megtapasztalnom, mit jelent a szív- és érrendszeri események emelkedett kockázata.

Így van! Az orvosommal soha nem beszélgettünk nyíltan a cukorbetegség szövődményeiről vagy a szív- és érrendszeri kockázatokról, és a valóság úgy ért, mint derült égből villámcsapás. Visszatekintve úgy gondolom, a kezelésemet már évekkel korábban módosítani kellett volna. Emlékszem, a 48. születésnapomon történt. Reggel a férjemmel és a barátainkkal egy táncversenyre mentünk, amit a mi korosztályunknak szerveztek. Szép napnak indult. Aztán megtörtént a baj, és szörnyű vége lett. Vacsora után az ágyam helyett a kórházban kötöttem ki, ahol megállapították a szívrohamot. Néha úgy gondolom, hogy ha akkoriban tisztában vagyok a cukorbetegség szövődményeivel, lehet, hogy a szívrohamot is meg lehetett volna előzni – változtathattam volna az életmódomon és a kezelésen.

Igen, sok mindenben. Először is, 48 évesen átélni egy szívrohamot, rendkívül félelmetes. Tudom, hogy szerencsére megfelelő tájékoztatást kaptam a kezelési lehetőségekről, de a kórházból hazatérve még mindig annyira féltettem magamat, hogy szinte semmit sem mertem csinálni! Szóval elkezdtem hízni, de egy idő után rájöttem, ez így nem mehet tovább. Talán csak bátorításra volt szükségem – egy kis motivációra. Szükségem volt valakire, aki segít meglátni, mit tehetek azért (vagy mit tehetek másképp), hogy jobb legyen. Így kerestem egy másik orvost, és szerencsére rátaláltam arra a személyre, aki szakmailag és emberileg is mellettem állt. Sok hasznos tanácsot kaptam tőle a cukorbetegségem kezelésével és az életmódommal kapcsolatban. Megismertem magam egy új szemszögből – és újra reménykedtem.

Igen! Nagyon hálás vagyok az orvosom javaslataiért, mert az  új kezelésnek és az életmódváltásnak köszönhetően sokkal jobban érzem magam. Ráadásul sikerült lefogynom. A vércukorszintem és a vérnyomásom is közelebb van a normál értékhez. Annak idején, amikor az egészségem kezdett rosszra fordulni, abba kellett hagynunk a táncot a férjemmel, pedig nagyon szerettem. Nemrég viszont elkezdtem úszni, és nagyon megszerettem.

Természetesen. Beszéljen gyakran orvosával, „segítsen” neki, hogy ő is segíteni tudjon. Ennek egy nagyon jó módja, ha utánajár, hogy melyek azok a kérdések, amelyek különösen relevánsak az Ön helyzetét illetően. Készítsen listát arról, hogy mit szeretne megkérdezni, mielőtt orvoshoz menne, és a konzultáció alatt is használja a listát. Próbáljon teljesen őszinte és nyitott lenni. Minél többet tud orvosa az Ön állapotáról, annál nagyobb eséllyel láthatja előre az egészségügyi problémákat, és kellő időben megelőzheti azokat.

A 2-es típusú cukorbetegség megfelelő kezelése nem csupán azt jelenti, hogy amennyiben kap rá gyógyszert, azt az utasításoknak megfelelően szedi. Mindenképp próbáljon minden nap mozogni egy kicsit (séta, úszás, biciklizés). Legyen egy rendszeres mozgásprogramja, ezzel hosszú távon stabilizálhatja vércukorszintjét. A legfontosabb, hogy megtalálja, ami az Ön számára a legmegfelelőbb. Mindenképp jó, ha egészséges, változatos étrendet tart – minden nap. Javaslom, hogy kerülje a feldolgozott élelmiszereket, a túl sok sót, vörös húst és alkoholt. Végül pedig, ha dohányzik, mindenképp próbáljon meg leszokni.

Igen, nagyon is. Már nem okoz gondot az egészséges étrend betartása, a rendszeresség azonban még néha kihívást jelent. Az improvizáció és a rendszertelen szokások kockázatosak lehetnek, ezért ügyeljünk arra, hogy ne térjünk el a napi rutintól, ha az már bevált. Én például a munkám miatt esetenként nem tudok akkor megebédelni, amikor kellene. Talán emiatt van, hogy az egészséges étrend ellenére is nehézséget okoz a testsúlyom csökkentése. Ez az, amin még dolgoznom kell. De sikerülni fog. Holnap is van nap.

Nagyon szívesen, Diane.

Ha segítségre van szüksége azzal kapcsolatban, hogy milyen kérdéseket tegyen fel orvosának, töltse le ezt az útmutatót a párbeszédhez.